2017. december 2., szombat

A marosvásárhelyi divatbemutatón - 2017.11.27.


Márton Krisztina vezetésével ismét művészettörténeti korszakokat felidéző divatbemutató volt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A Teleki Téka restaurátora szinte minden tevékenységével úgy foglalkozik a múlttal, hogy annak legyen mondanivalója a jelen számára is. Közjóra születni nagy dolog.

Tulipánt műhelyemből egy nyakék kollekciót vittem magammal a reneszánsz jegyében megrendezett eseményre. Az akkor divatos malomkerék gallérok inspiráltak.
Textil nyakékeim egyszerű ingek, blúzok, ruhák levehető díszei, melyek egy kis magyarost, egy kis erdélyit varázsolnak viselőjük szívébe, ruhatárába, világába.

A népi ihletésű nyakék kollekció legszebb része az, ami mögötte van, az a csodálatos kincs, ami minden magyar ember birtokában van. Titokban remélem, hogy az erdélyi közönség megérezte azt a szépet, ősi erővel szépet, a forrást, a gyökeret, ami összeköt minket magyarokat, bárhol is éljünk a világon.



Fotó: Szilárd Szigeti Szenner 
Fotó: Majos Dániel

Fotó: Majos Dániel
Fotó: Majos Dániel
Fotó: Majos Dániel

Fotó: Szilárd Szigeti Szenner 
Fotó: Szilárd Szigeti Szenner 
Fotó: Majos Dániel
Fotó: Fülöp Barna


Fotó: Árpád László


2017. május 4., csütörtök

Ha látjuk a régi dolgok szépségét ...


Csak egy pici szeletet vágtam ki a tömören gazdag régi erdélyi díszítő mintavilágból, hogy újat alkossak, alkossunk együtt a májusi virágünnepen. Hiszem, hogy értékeink valahol a gyökerekben vannak. Ha látjuk a régi dolgok szépségét, érezzük, hogy vannak gyökereink. Csiráztatni, és a mába ültetni azokat igazán különleges érzés.

Kalotaszegi népi díszítő motívumokat szedtem csokorba a Kastélymúzeum virágünnepére. Már a régi mintaelnevezések is olyan szépek, magyarosan szépek, hát még a minták ... kisrózsás, tulipántos, majoránnás, madaras, szilvamagos, horgas, kétszíves, kerekes, patkós, mákos, hétvirágos, kistaréjos, mákrózsás, fenyőfás, életfás, pápaszemes, makkos, búzakalászos, ugorkás, kiságas, lóhereleveles, csillagos kisrózsás ...





++++++++++++++++++++


Egyik legkorábbi adatunk a kalotaszegi írásos varottasról Gyarmathy Zsigánétól származik, aki ezt írta: " ... kiállítottam 1885-ben az országos kiállításon a kalotaszegi szobát." Ha tehát ő 1885-ben a dédanyák gyönyörű régi varottasait szedte elő a ládák mélyéről, ez azt jelenti, hogy az írásos hímzéskultúra legalább 100 évvel előbb virágzott Kalotaszegen. Gyarmathyné munkássága révén nemcsak a nagyvilágban lett híres a varottas, hanem a maga idejében valóságos áldása volt az egész vidéknek: keresetet, megélhetést biztosított sok asszonynak. Még ma is Kalotaszeg nagyasszonyának nevezik őt.



++++++++++++++++++++++++++




Miért TULIPÁNT ? 
Budapest, 2011.10.06.




A tulipán az egész Kárpát-medence magyarlakta településein díszítő motívum. A nőt szimbolizálja, és legősibb motívumaink közé tartózik. Elnevezése a kalotaszegi mintavilágban "tulipánt". Olyan sokféle formában pompázik ott, hogy az hihetetlen.
Egyszer tartottam egy "kalotaszegi" kézműves napot az iskolánkban és egyet a barátnőmnél. Sokat készültem rá, gyűjtöttem, másoltam a mintákat. Azóta is, ahányszor előveszem a gyűjteményemet, szinte mindig megdöbbenek azon, hogy találok benne új  formákat, részleteket, amelyek mást  és mást "mesélnek" nekem. Igaz, hogy szépek a madarak, rózsák, majoránnák, mákok, körték, szívek, de a tulipántok ... gyűjteményemnek különleges ékességei. 
Ez a felejthetetlen élmény lett műhelyem névadó forrása.




Hogy szerették a gyerekek is festeni.....Adtam nekik mintákat, indigót, ceruzát, ecsetet, porcelán festéket, csempét. És, hogy elvarázsolja őket ez a  világ, tettem az asztalra  írásos terítőt, kalotaszegi albumot, mintagyűjteményt, térképet ( hadd lássák honnan származnak ezek a csodaszép motívumok). A kosaramat kidíszítettem egy életfás mézessel és sok sok díszes csempével.                                                - 2011 nyarán -



A Nagytétényi Kastély kertjében - 2017 tavaszán




































2016. december 2., péntek

Az erdélyi tervezők divatbemutatóján 2016.11.28.



Márton Krisztina évről évre megrendezi Marosvásárhelyen az erdélyi tervezők korokat idéző divatbemutatóját. Nem is akárhol, hanem a varázslatos Kultúrpalotában, egy igazi építészeti remekműben. 

Ilyenkor a tervezők visszalapoznak a múltba, ruháikkal hidat alkotnak a múlt és a jövő között. És ez olyan jó, hiszen a textilművészet a szépérzéknek olyan megnyilvánulása, mely a készítőknek és másoknak is gyönyörűséget okoz. 

Remélem, hogy ezen az estén sok szépet kapott az erdélyi közönség, és  a gótikus kor ihlette kollekciók méltóak voltak a különleges helyszínhez. A cél nemes: a múlt, a hagyaték ne legyen pusztán múzeumi örökség, hanem legyen valóságos jelen, melyet ápolni, feleleveníteni, ösztönözni kell, hogy új meg új virágok teremjenek.


Katt.ide: Tulipánt műhelyem ruhái 3 bájosan szép marosvásárhelyi lányon



+++++++++++++++++++++++++



2016. április 21., csütörtök

Magyar kincseket ültetni a szívekbe

Kapni valamit, valamit ami érték, magyar érték. Alázattal befogadni, és megszeretni. Érezni, hogy az elmúlt világ hagyatéka bennünk élő és élni vágyó művészet, nemzeti önbecsülés.
Szeretettel ültetni magyar kincseket a szívekbe...

Az én erdélyi szívembe is ültetett valaki egy magyar kincset. Magas művészi szintű munkáinak elemi szépségével, az alkotás örömével és szeretetével varázsolt el engem Kádár Kati néni még kisgyerek koromban. Most már tudom azt, amit akkor csak éreztem: ő nem csak átmásolta a régi népi díszítményeket a használati tárgyakra, hanem egy olyan világot teremtett, amelyet a magyar múlt lenyűgöző szépségének díszítőereje hatott át.

Nemsokára a Nagytétényi Kastélymúzeum vendégváró vendége leszek ismét. A  patinás múzeum dísztermének ódon falai  között, az alkotás örömével és szeretetével várok mindenkit április 24-én, és májusban is, a múzeum virágünnepén. Tulipánokat viszek majd magammal, sokat-sokat, rengeteget: kalotaszegit, torockóit, székelyudvarhelyit, mezőségit, kalocsait, rábaközit, mezőkövesdit ... régit és újat, eredetit és stilizáltat. És ezeket a szépségeket együtt fogjuk textilre festeni. 

Hiszem azt, hogy a boldogságot lehet álmokban is mérni. Hát én a régi nagy Magyarország virágairól álmodok mostanában:



2016. március 17., csütörtök

Hímes tojások egy kastélymúzeumnak


Európában kevés népnek van olyan gazdag és mély népművészeti öröksége, mint a magyaroknak. A nép dala életet hirdet, el nem múló életet ... a népi motívumok gyönyörűek, ősi erővel szépek ... szerves részévé válhatnak műveltségünknek.
Hiszem és vallom Makovecz Imre szavait:
"Építkezni csakis a múlt szem előtt tartásával, a jövőbe való hittel és bizalommal, a jelenben lehet."

Egyszerű erdélyi lány vagyok, aki innen-onnan elleste a tojásírás fortélyait, és rendületlenül díszítette a locsolóknak a tojásokat minden évben. Mert jó várni a locsolókat, tiszta házban, szépen megterített asztallal, húsvéti finomságokkal és hímes tojásokkal. Mindig hittem, hogyha meglocsolnak, abban az évben nem fogok elhervadni. Jó érzés őrizni, és megélni a régi szokásokat.
Sok sok tojásdíszítős évet magam mögött hagyva, egy pár nap alatt kellett felnőjek egy 120 darab hímes tojásos feladathoz. Úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni 120 különböző tojásdíszt kitalálni. Erdélyi motívumokat kezdtem el stilizálni. Amint megterveztem egy mintát, már ott volt a fejemben a másik, és alig vártam, hogy azt is a tojáson lássam. Rájöttem arra, hogy egy ilyen gazdag népi motívumkincs birtokában a határ nem a 120-as szám, hanem a csillagos ég...