Tavaszi színek téli vidám hangulatomhoz, sok-sok ötlettel...

Esténként, a Kossuth Rádiót hallgatva, nagyon szeretek  horgolni. Általában ilyenkor már mindenki alszik a házban, de az én kezeim "járnak", gondolataim szárnyalnak. Az otthon melege, békéje érezhető. Ilyen esti hangulatban horgoltam mostanában sok-sok egyszínű, kör alakú poháralátétet. Annyira szépek ezek a tavaszi színek így együtt...

Mire reggel felkeltem , már tudtam, hogy nem csak a bögrék fognak örvendeni az alátéteknek, hanem a mécses és az asztal is. Miután elcsendesedett a ház, és csak Borival maradtam, kis csokrokkal összekötöttem az alátéteket és lett egy asztalterítőm. A mécsest is nagyon könnyű volt "felöltöztetni", csak a nagy tűt kellett megtaláljam hozzá. Lehetne ezekre a "körökre" hímezni is ? Majd egyszer talán...

Vidámságomnak különleges oka van. Újból tanulok, de nem akármit, hanem egy gyönyörű, régi mesterséget. Olyan érzésem van, mint kislány koromban, amikor ruhatervező szerettem volna lenni. Valóra váltak az akkori álmaim, majd a későbbiek is, a gyerekek megszületésével. Vajon most mit fog hozni a jövő...  

Küllők közé szőtt rózsáim és emlékeim

Ötödikes gyerekeket tanítottam küllők közé rózsát szőni. Malomjátékot készítettünk együtt (ajándék a szülőknek). Jó volt nézni, ahogy a kis kezeikkel dolgoztak. Nem volt könnyű ( a polár anyag és a vastag tű nehezen fért össze), de mindenkinek sikerült. 

Egy pár nap múlva egy kislány jött hozzám mosolyogva azzal, hogy rózsákkal díszítette babaruháit. 

Valahogy úgy volt, hogy én tanítottam őket, és ők nagy örömöt szereztek nekem... 

Ötödikes gyerek ajándéka szüleinek

2012. JANUÁR 28.,  SZOMBAT


Attila gyurmázik és én főzök. Szép napsütéses szombatunk van. Már a reggelem is mesésen telt. Amíg a gyerekek felkeltek, kávéztam, horgoltam, gondolataimmal játszadoztam. Szebb lett a mécsestartóm mint valaha. Illik a hangulatomhoz, a jókedvemhez.

Attilám is vidám. Madarak, virágok, fák a kis buksijában és kezeiben.

Ha elkészítenéd a horgolt mécsestartó"köntöst"...

Közbe- közbe mindig horgolok valamit...

Melengető takarót kezdtem el horgolni . Hátamat, derekamat szeretném vele betakarni a hideg, téli számítógépes napokon . Itt, a gép előtt mindig fázom...

Ausztriába is elvittem gyönyörű fonalaimat. Horgoltam az autóban, a házikóban... 

Lásd milyen szép helyeken "járt" az én takaróm:

Fiaimnak szeretettel...

Istié

Csabié

Lacikáé

Attiláé

Mindenkié

Egyszerűen bájos....

Csokorba szedem régi álmaimat, alkotásaimat...

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

A "csokor virágszálait" még gyűjtögetem, fényképezgetem...

Áldott új évet szeretnék...

  

Szép évet hagytam magam mögött...

Nem volt nehéz dolgom egy biztonságot, szeretetet adó társ mellett. Gyerekeim bearanyozták napjaimat. Annyira, de annyira szerettem volna őket a helyes úton terelgetni. Ha visszatekintek a múlt évre, talán ez volt a legfőbb vágyam. Az ő jóságukban mértem az én boldogságomat...

Bensőséges kapcsolatom a művészetek különböző ágaival elmélyült, olyannyira, hogy fontosabbnak találtam ezeket feldolgozni, mintsem a hétköznapjaimmal bíbelődni. Nem volt könnyű...De a jó szándék, hogy rend és tisztaság legyen a lelke mindennek, megvolt bennem.

Szeretettel emlékszem vissza arra a reggelre, amikor I. azzal ébresztett, hogy : "-Ma is szappant fogsz főzni?"

Olyan kedvesen kérdezte, hogy azóta jobb háziasszony (házisárkány) szeretnék lenni... És azóta is, hogy elküldött festőtáborba (mert tudja, hogy szeretek festeni, rajzolni), és azóta is, hogy megkérte a kezem...

Különleges volt a tavalyi év számomra, mert voltunk Erdélyben, Ausztriában, Csehországban. Eljutottunk barátaink jóvoltából színházba is, sok-sok néptánc fellépesen gyönyörködhettünk fiainkban. Annyi kedves vendég fordult meg otthonunkban...

Városi lány révén, számomra az is különleges, hogy lett egy kis veteményes kertünk az udvarunkon. Édesapám jött el Marosvásárhelyről és ültetett el mindent. Ezért is különleges, na meg azért is, mert hihetetlen, hogy mi minden termett benne, és milyen jól elfértek egymás mellett kis helyen a virágok, a pázsit, a focikapu,  és Bori.

Édesanyám a kamránkat töltötte meg mindenféle finomsággal. Szemet gyönyörködtető a sok dzsem, zakuszka, savanyúság. És minden hagyományosan ízesítve, tartósítva. Remélem, igaz az a mondás, hogy nem esik messze az alma a fájától.   

A tavalyi évben a "modern világ"  beköszöntött a szívembe. Már nem vagyok egy régimódi anyuka. Az elején a kényszer vitt rá: e-napló, gyerekeim tanulmányainak és külön foglalkozásainak elektronikus úton történő levelezése. Ma már szívesen kapcsolom be a számítógépet. Lehet itt tanulni is...

2011 meglepetést tartogatott számunkra, helyesebben kesztölci barátaink tartogatták ezt a meglepetést. Disznóvágással zártuk az évet. Hihetetlen, de tényleg így volt...

Hálás vagyok mindenért...

Ha elkészítenéd a fenti téli díszeket...

A fehér kisvirágot itt találod meg.

Horgolóiskolát itt találsz