Az erdélyi tervezők divatbemutatóján 2016.11.28.

Márton Krisztina évről évre megrendezi Marosvásárhelyen az erdélyi tervezők korokat idéző divatbemutatóját. Nem is akárhol, hanem a varázslatos Kultúrpalotában, egy igazi építészeti remekműben. 

Ilyenkor a tervezők visszalapoznak a múltba, ruháikkal hidat alkotnak a múlt és a jövő között. És ez olyan jó, hiszen a textilművészet a szépérzéknek olyan megnyilvánulása, mely a készítőknek és másoknak is gyönyörűséget okoz. 

Remélem, hogy ezen az estén sok szépet kapott az erdélyi közönség, és  a gótikus kor ihlette kollekciók méltóak voltak a különleges helyszínhez. A cél nemes: a múlt, a hagyaték ne legyen pusztán múzeumi örökség, hanem legyen valóságos jelen, melyet ápolni, feleleveníteni, ösztönözni kell, hogy új meg új virágok teremjenek.

Katt.ide: Tulipánt műhelyem ruhái 3 bájosan szép marosvásárhelyi lányon

+++++++++++++++++++++++++

Magyar kincseket ültetni a szívekbe

Kapni valamit, valamit ami érték, magyar érték. Alázattal befogadni, és megszeretni. Érezni, hogy az elmúlt világ hagyatéka bennünk élő és élni vágyó művészet, nemzeti önbecsülés.

Szeretettel ültetni magyar kincseket a szívekbe...

Az én erdélyi szívembe is ültetett valaki egy magyar kincset. Magas művészi szintű munkáinak elemi szépségével, az alkotás örömével és szeretetével varázsolt el engem Kádár Kati néni még kisgyerek koromban. Most már tudom azt, amit akkor csak éreztem: ő nem csak átmásolta a régi népi díszítményeket a használati tárgyakra, hanem egy olyan világot teremtett, amelyet a magyar múlt lenyűgöző szépségének díszítőereje hatott át.

Nemsokára a Nagytétényi Kastélymúzeum vendégváró vendége leszek ismét. A  patinás múzeum dísztermének ódon falai  között, az alkotás örömével és szeretetével várok mindenkit április 24-én, és májusban is, a múzeum virágünnepén. Tulipánokat viszek majd magammal, sokat-sokat, rengeteget: kalotaszegit, torockóit, székelyudvarhelyit, mezőségit, kalocsait, rábaközit, mezőkövesdit ... régit és újat, eredetit és stilizáltat. És ezeket a szépségeket együtt fogjuk textilre festeni. 

Hiszem azt, hogy a boldogságot lehet álmokban is mérni. Hát én a régi nagy Magyarország virágairól álmodok mostanában:

Hímes tojások egy kastélymúzeumnak

Európában kevés népnek van olyan gazdag és mély népművészeti öröksége, mint a magyaroknak. A nép dala életet hirdet, el nem múló életet ... a népi motívumok gyönyörűek, ősi erővel szépek ... szerves részévé válhatnak műveltségünknek.

Hiszem és vallom Makovecz Imre szavait:

"Építkezni csakis a múlt szem előtt tartásával, a jövőbe való hittel és bizalommal, a jelenben lehet."

Egyszerű erdélyi lány vagyok, aki innen-onnan elleste a tojásírás fortélyait, és rendületlenül díszítette a locsolóknak a tojásokat minden évben. Mert jó várni a locsolókat, tiszta házban, szépen megterített asztallal, húsvéti finomságokkal és hímes tojásokkal. Mindig hittem, hogyha meglocsolnak, abban az évben nem fogok elhervadni. Jó érzés őrizni, és megélni a régi szokásokat.

Sok sok tojásdíszítős évet magam mögött hagyva, egy pár nap alatt kellett felnőjek egy 120 darab hímes tojásos feladathoz. Úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni 120 különböző tojásdíszt kitalálni. Erdélyi motívumokat kezdtem el stilizálni. Amint megterveztem egy mintát, már ott volt a fejemben a másik, és alig vártam, hogy azt is a tojáson lássam. Rájöttem arra, hogy egy ilyen gazdag népi motívumkincs birtokában a határ nem a 120-as szám, hanem a csillagos ég...