2016. március 17., csütörtök

Hímes tojások egy kastélymúzeumnak


Európában kevés népnek van olyan gazdag és mély népművészeti öröksége, mint a magyaroknak. A nép dala életet hirdet, el nem múló életet ... a népi motívumok gyönyörűek, ősi erővel szépek ... szerves részévé válhatnak műveltségünknek.
Hiszem és vallom Makovecz Imre szavait:
"Építkezni csakis a múlt szem előtt tartásával, a jövőbe való hittel és bizalommal, a jelenben lehet."

Egyszerű erdélyi lány vagyok, aki innen-onnan elleste a tojásírás fortélyait, és rendületlenül díszítette a locsolóknak a tojásokat minden évben. Mert jó várni a locsolókat, tiszta házban, szépen megterített asztallal, húsvéti finomságokkal és hímes tojásokkal. Mindig hittem, hogyha meglocsolnak, abban az évben nem fogok elhervadni. Jó érzés őrizni, és megélni a régi szokásokat.
Sok sok tojásdíszítős évet magam mögött hagyva, egy pár nap alatt kellett felnőjek egy 120 darab hímes tojásos feladathoz. Úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni 120 különböző tojásdíszt kitalálni. Erdélyi motívumokat kezdtem el stilizálni. Amint megterveztem egy mintát, már ott volt a fejemben a másik, és alig vártam, hogy azt is a tojáson lássam. Rájöttem arra, hogy egy ilyen gazdag népi motívumkincs birtokában a határ nem a 120-as szám, hanem a csillagos ég...