************************************************************
Jó ez a mezítlábas élet...
Mezítláb jövök-megyek a házban, a ház körül egész nap.Szabadságot érzek.... Reggel a fűre lépek ( itt a legjobb), meglocsolom a virágokat, még az utcára is kimerészkedek mezítláb, hogy a kinti petúniáim se hervadjanak el. A teraszon a gyapjúim várnak. Ha úgy van kedvem, söndörgetek 1-2 golyót a tervbe vett nemezékszerekhez. Majd szaladok fel az emeletre, és taposom a fürdőkádban a beáztatott csergéket.( Ilyen taposó munkám lesz ám bőven egész nyáron, de megéri, olyan szépek, illatosak lesznek a gyapjú- és pamutszőnyegek, takarók.) Majd a nap is besegít, és felfrissülnek. Akárcsak én. Engem a napsugarak mindig feltöltenek. Amikor a reggeli kávémat iszom kint a teraszon, csak úgy simogatnak, és erőt adnak egész napra. A tegnapi olyan jól esett, és olyan jól sikerült a kávé, hogy szinte egész nap kávéztam. Kávét ittam amikor takarítottam, amikor játszódtam, amikor főztem, amikor nemezeltem, amikor olvastam. A régi kedvenc Márai könyvem hatása alatt vagyok. Emlékszem, amikor először olvastam, a magaslatokba emelt, most pedig a földre hoz. Erre van szükségem egy álomszép nyaralás után .
Nemrég a focipályán feküdtem hanyat, és az eget, a repülőket néztem, amíg a srácok fociztak. Tudtam, hogy másnap repülni fogunk, életünk első nagy útja lesz. Majd egy pár óra múlva ott voltunk Svédországban.
A tegnap is néztem az eget. Az ég köt össze engem azokkal az emberekkel akiket szeretek, és a világ különböző részein élnek. Mi erdélyiek azért szétszéledtünk rendesen...
És akkor én itt vagyok mezítláb a Földön, és nehezen hiszem el, hogy a minap Stockholmban, a belvárosban sétálva, megpillantottam egy kirakatban álmaim ruháit. Kedvenc külföldi tervezőm ruhái tárultak a szemeim elé hirtelen. Csak álltam, és nem hittem a szemeimnek. Csoda történt volna...
Ott Svédországban a srácok jóságukkal megkoronázták főállású anyaságom utolsó napjait. Ilyen jó dolgom még soha nem volt, és szerintem nekik se.
Szükségem van most erre a Márai könyvre. Bezárulni érzem életem egy korszakát, új célokat keresek.
Ezek a célok mintha még elvesztődnének a házimunka, az alkotás, a játék, a mindennapi teendők között. Ilyen lehet egy 4 gyerekes anyuka sorsa, még akkor is, ha már nagyok a gyerekek( talán a majdnem 8 éves , a 10 éves és a 13 éves még nem olyan nagy). És ez nálam így van rendjén egy szakmai sikereket elérő férj mellett...
Nincs is egyéb szabadság, csak a szeretet szabadsága...1g
**************************************************************************
 |
Itt még a bőség zavarába... |
Ebben a nagy magyar nyári melegben takarót varrtam, és északra vittem, a hideg Északra. ( Ami nem is volt olyan hideg amíg ott voltunk.) Country stílusban készítettem ( mert ott tanyán lesz), és levendulát is szedtem mellé, egy jó nagy kosárral. De csak egy kis csipkével átkötött csokrot vittem magammal. A takarót a srácokkal együtt varrtam E.B. nézés közben. A kicsinek kicsúszott a száján, hogy " anya ezt ne vigyük el"...
******************************************
Ennek a bájos, ajándékba kapott rénszarvasos kéztörlőnek üzenete van: "Süss-főzz finomakat a srácoknak! "
Na, Csabikám már amint megérkeztünk,ilyen jellegű feladatot adott nekem: " Olyan tortát süss, amilyent ott ettünk..." Nekem még akkor se mindig sikerül a sütés- főzés, amikor adottak a minőségi alapanyagok, hát még hogyha nem. Most az az eper nem zamatos, svéd óriáseper lesz, hanem fagyasztott magyar eper, ami lehet, hogy valamikor zamatos volt.
Első lépésben nemezeltem egy nagy epret. Ez legalább szép, és hasonlít az ottanira. És ha ránézünk ( márpedig elég gyakran fogunk, mert a hűtőszekrény Sweden-s hűtőmágnesén log), a svéd epres együttlétünkre emlékezhetünk.
Nem véletlenül nemezelek mióta hazajöttünk. Ott, egy kis tanyán szerencsém volt bepillantást nyerni egy svéd gyapjús kirakodó vásárba. Annyi szép színt és gyapjút láttam. Ez az élmény nemezelős alkotó kedvre derített engem itthon, Magyarországon...
***********************************************************
