Kapni valamit, valamit ami érték, magyar érték. Alázattal befogadni, és megszeretni. Érezni, hogy az elmúlt világ hagyatéka bennünk élő és élni vágyó művészet, nemzeti önbecsülés.
Szeretettel ültetni magyar kincseket a szívekbe...
Az én erdélyi szívembe is ültetett valaki egy magyar kincset. Magas művészi szintű munkáinak elemi szépségével, az alkotás örömével és szeretetével varázsolt el engem Kádár Kati néni még kisgyerek koromban. Most már tudom azt, amit akkor csak éreztem: ő nem csak átmásolta a régi népi díszítményeket a használati tárgyakra, hanem egy olyan világot teremtett, amelyet a magyar múlt lenyűgöző szépségének díszítőereje hatott át.
Nemsokára a Nagytétényi Kastélymúzeum vendégváró vendége leszek ismét. A patinás múzeum dísztermének ódon falai között, az alkotás örömével és szeretetével várok mindenkit április 24-én, és májusban is, a múzeum virágünnepén. Tulipánokat viszek majd magammal, sokat-sokat, rengeteget: kalotaszegit, torockóit, székelyudvarhelyit, mezőségit, kalocsait, rábaközit, mezőkövesdit ... régit és újat, eredetit és stilizáltat. És ezeket a szépségeket együtt fogjuk textilre festeni.
Hiszem azt, hogy a boldogságot lehet álmokban is mérni. Hát én a régi nagy Magyarország virágairól álmodok mostanában:
